Életmód-iránytű

Tudod, hogy ha megeszed azt a csokit, azzal ártasz magadnak. Tudod, hogy ha elszívod azt a cigarettát, ártasz magadnak. Tudod, hogy ha nem edzel, azzal ártasz magadnak. Tudod, hogy ha nem szállsz ki egy rossz kapcsolatból, azzal ártasz magadnak. Mégis megteszed. És nem csak egyszer, képes vagy újra és újra megtenni azt, amiről nagyon jól tudod az eszeddel, hogy rosszat tesz neked.

Aztán olyan is van, hogy elhatározod magad valamire, pl. hogy reggel időben felkelsz és tornázol egyet. A dolog még jól is indul, felkelsz korán, aztán azon veszed észre magad, hogy elment az egész délelőtt, tettél-vettél mindenfélével, de a torna? hát az valahogy elmaradt... (megtörtént eset).

Vajon miért szabotáljuk magunkat? Szeretünk bűntudatot érezni? Szeretjük rosszul érezni magunkat? Bevallom, nincs erre egyértelmű válaszom. És sajnos még varázsbogyóm sincs, amit elég bevenni és máris elmúlik ez a jó kis önsorsrontó viselkedésünk.

A netet böngészve bukkantam Szondy Máté pszichológus válaszára ezzel a kérdéssel kapcsolatban: "Nagy a kísértés a mai világunkban arra, hogy a hosszú távú elégedettségünket feláldozzuk rövidtávú kellemes élményekre. Rengeteg a rövidtávú kísértés. Mennyivel kényelmesebb a tévé előtt csokit eszegetni, mint mondjuk megizzadva kocogni. Ezt abszolút tudom a saját életemből is: az embernek rá kell szánnia magát, szükség van hozzá tudatosságra." (forrás: http://lifenetwork.hu/lifenetwork/pszichologia/20100701-pozitiv-pszichologia-a-boldogsag-tudomanya.html)

Sok fontos dolog van számomra ebben a válaszban, az egyik az, hogy a kényelmet választjuk a kényelmetlen helyett, azaz a kisebb ellenállás felé haladunk. Valóban könnyebb megenni a csokit, mint akár csak önuralmat gyakorolni, ugyanígy könnyebb egy rossz, de legalább megszokott, meglévő kapcsolatban benne maradni, mint kilépni az ismeretlenbe és valami újat keresni.

A másik a "kísértés" szó, ami ugye már a Bibliában is igen fontos szerepet játszik, elég csak egy bizonyos almára gondolnunk... Valamiért vonzódunk ahhoz, hogy megtegyünk dolgokat, még ha tudjuk/sejtjük is, hogy rossz vége lesz. Talán azért van ez, mert jó néha egy kicsit rossznak lenni, nem a szabályokat követni. Szóval bár amit teszünk, annak a következménye rossz, maga az, hogy engedünk a csábításnak, mégis jó érzést ad. Azaz értelmezhetjük a dolgot úgy, hogy ilyenkor mégis adunk valami jót is magunknak. na, ezt hívom én veszélyes logikának, mert ezzel aztán jól megnyugtathatjuk magunkat, hogy oké, tudom, hogy nem kellett volna megennem azt a szelet tortát, de hát olyan jó érzés volt és az csak jó dolog, ha jó érzést adok magamnak, nem? Nos, nem. Vagyis de, persze, nagyon fontos, hogy jó érzéseket adj saját magadnak, de ha valóban, igazán jót akarsz magadnak, akkor ezt tedd úgy, hogy ne kelljen már akár fél perc múlva megbánnod és bűntudatot érezned emiatt... nem sokkal valódibb jó cselekedet ez saját magaddal szemben? 

És ez a harmadik dolog, amit kiemelnék Szondy Máté válaszából, a hosszú távú és a rövid távú öröm kérdése. Mert valóban, amikor egy kísértésnek engedünk, akkor olyan, mintha beszűkülne a látóterünk és csak és kizárólag egy azonnali örömérzetre tudunk koncentrálni és elfelejtjük a hosszú távú érdekeinket. Mindezekből számomra is egy dolog következik, méghozzá a tudatosság fontossága. Amikor a kényelmet, megszokást választjuk, amikor egy hirtelen kísértésnek engedünk, akkor valójában félretesszük azt, amit az eszünk súg. Olyan, mintha kikapcsolnánk a tudatunkat. Aztán amikor megtettük azt, amit a tudatunk nem szeretett volna, hogy megtegyünk, akkor visszakapcsoljuk, szegény tudatunk meg csodálkozik, hogy mi történt a köztes időben.

A megoldást abban látom, hogy tudatosabbá váljunk. Ebben segíthet az, amiről tegnap írtam, hogy találjuk meg vágyainkat, céljainkat, mert ezzel a tudatalattinkat is ezekre tudjuk irányítani és így kevésbé leszünk kitéve a kísértéseknek. Készítsünk terveket - pl. ha leírjuk, hogy minden nap 30 percet tornázunk, máris nehezebb lesz kihagyni a napi edzést. Ugyanilyen fontosnak érzem, amiről szintén írtam már, hogy új szokásokat alakítsunk ki. Ezen dolgozni kell, gyakorolni kell, de pár hét alatt megerősödhetnek annyira ezek az új szokások, hogy kiszorítsák a régi rossz szokásokat. Ha van olyan dolog, amit rendszeresen megteszel, pedig tudod, hogy rosszat teszel vele magadnak, próbáld egy új szokással kiváltani. Nekem egy ilyen rossz szokásom volt, hogy ebéd után mindig ennem kellett egy kis édességet. Mindegy volt, hogy mi az, egy kis csoki, egy süti, egy fagyi, a lényeg, hogy édes legyen. Nem mondom, hogy tökéletes megoldást találtam rá, de mégis bevált: mivel délutánonként akkor még minden nap ittam egy kávét, ezért tudatosítottam magamban, hogy számomra az a kávé a délutáni nasi. Ezért amikor ebéd után megkívántam a sütit, emlékeztettem magam arra, hogy nemsokára inni fogok egy kávét, ami el fogja nyomni bennem ezt a vágyat, és hogy valójában nem is sütire vágyom, csak valami édes ízre, és nyugodjak meg, ezt meg fogom kapni. Azaz egyszerűen nem hagytam, hogy egy impulzusból cselekedjek, hanem tudatosan végiggondoltam a dolgot. 

Ma már nem iszom délután kávét, de a nassolási vágyam is elmúlt. Nem tudom persze, hogy ez ennek köszönhető-e, de azt gondolom, hogy komoly része volt benne.